, mn. tt. hóbortos-t v. ~at, tb. ~ak. Úgy látszik a hóbolygós vagy hóborultos szókból van átalakítva, s a hóbolygó szóval szinte egy értelmü, azon különbséggel, hogy a hóbortos különösen oly embert is jelent, ki hirtelen haragu, hörcsökös, makacs eszü, kinek természetéhez lehetetlen magunkat mindenkor alkalmazni.