, (hi-z-ol-al) áth. m. hizlal-t. 1) Mondjuk személyről, ki magát vagy mást bőven táplál, hogy hizzék, megkövéredjék. Hasát hizlalni. Disznókat, ludakat, göbölyöket hizlalni. Gazda szeme hizlalja a lovat (km.). "Jövetek én hozzám mend, kik munkálkodtok, és én meghizlallak tütöket." (Et ego reficiam vos. Münch. cod.). 2) Mondjuk azon étkekről, melyek az állatokat bőségesen táplálják, jól tartják, megkövérítik. Árpaliszt és kukoricza meghizlalja a sertéseket. 3) Valakit egyedül azért tart, hogy egyék, igyék. Miért hizlalod ezen sok haszontalan cselédet? 4) Átv. ért. jeget hizlalni, am. a jeget reá öntözött vizzel és elszórt szalmával vastagítani, hogy erősödjék, s biztosabb átjárásra szolgáljon.