, (hó-bolygó) ösz. mn. és fn. Oly emberről mondjuk, kire a hold változásai kóros benyomást tesznek, melynél fogva álmából és alva felkel, zárt szemekkel felalá jár, s minden veszélyes mozgásokat képes tenni, s egyéb dolgokat végezni, melyekről fölébredése után semmi öntudattal nem bír. Betü szerént: ki a holdnál v. holdvilágnál bolyong. Máskép: holdkór, holdkórságos, holdas, hóbortos, hőbölygő, alvajáró. Innen átv. és szokott és eszelős, féleszű, változó kedélyü, mint a hold, bolondos. Némely tájakon: hőbölygős.