, fn. tt. havat, vagy tájszokásilag: hovat. Személyragozva: havam, havad, hava, tájdivatosan: hovam, hovad stb. A volgai finn nyelven: lov, lou. Közelebb áll hozzá a szanszkrit hi-ma-sz, hi-má-ni, hellén χιων, latin hy-ems. Eredetére és értelmére rokon a hi (hideg) és hü (hűs, hüvös) szókkal, azon fuvást fejezvén ki, melyre bennünket a fagyos hideg kényszerít, s mély hangjánál fogva a fázásnak nagyobb és erősebb fokát jelenti, mint a hü és hi. Innét jelenti 1) azon tárgyat, mely hideggel jár, s ilyetén fuvásra kényszeríti az embert, azaz a fellegekben elébb apró cseppekké alakult, azután fehér pihékké fagyott, s alászálló párát. Különösnek látszik, hogy a melegséget is rokon hé és hő szókkal fejezzük ki, ennél fogva mind a hideg, mind a meleg érzésére ugyanazon lehelő h betüt használjuk, s a különbséget és fokozatot egyedül a hangzók (az ajkak és belső száj kisebb nagyobb nyilásai által) teszik: hi, hű, hó és hé, hö. V. ö. HÉ, (1), és HÜ, (3). (A fuvást utánozzák a fú, forr, fő v. fől, fűl, fűjt mind melegséget jelentő szók is). Korai, téli, tavaszi hó. Sürü, nagy, tartós hó. Esik, szállinkozik a hó. Olvad a hó. Ropog, csikorog a fagyos hó. Havat hányni. Hóval mosdani. Hóban járni. Hó hátán heverni. Hó hátán is kincset ás és talál. (km.), azaz igen élelmes, máskép: jég hátán is elél. Fehér, mint a hó. Hóval dobálódzni. A költői nyelvben melléknevül használtatván, jelent minden folttól, szennytől tisztát, igen fehéret. Hó mell, hó nyak, hó vállak, karok, hó kebel; hófehér, hószin.
"Másnak barna haj homálya
Hószín vállakon,
Másnak göndör szőke tetszik
Hajnal-arczokon.
Engem, Emma, szöghad éleszt,
Szög mint a tied
Hóvilága szűz kebelnek,
S arcz mint a tied."
Ismét:
"Hó vagy hab, vagy csillag rémlik
Ott a völgy ölén?
Nem, nem, más az; amit véltem
Csalfa tünemény.
Hónak, habnak, és csillagnak
Nincs fodor haja;
Szép lyány fürdik s patakban,
S a szép lyány haja."
Vörösmarty.
"Hótetőknek távol csillogása
Ráfénylik az erdők éjjelére,
S színeikből gyenge szivárványt sző
Hajnal, alkony a táj kék egére."
Gyulai (A székelyföldön).
A régieknél is: "Megfeketült hó levö testöd." Benigna imakönyve. Innen átv. értelemben, a hó fehérségétől származott: 2) az elavult hó (luna), valamint a latinban is a lux, lumen és luna egy gyöküeknek látszanak. Hasonlóan a görögben σελας (fény), σεληνη (hold), szanszkrit má (fény), mász (hold). A német finnek nyelvén koú, ku, kuu, s a volgai finnekén kow, am. hold. De ezen értelemben a régi hó helyett ma hold v. hód szavakkal élünk a luna kitételére, amazt (hó) egyedül azon időszak elnevezésére használván, mely alatt ezen égi test szokott változásain általmegy. A tárgyak ezen természetes öszvefüggésénél fogva sok más nép nyelvén is ugyanazon vagy legalább egy eredetü szók fejezik ki mind a kettőt, mint a szanszkrit mász, a török-perzsa măh, a török áj, a görög μηνη és μην, német Mond és Monat, szláv mjesicz v. mesácz, s hangban is legközelebb a sínai jue, (Schott szerént: luna, mensis) stb. Ennél fogva 3) Hó és ezen különös öszvetétellel: hónap, amaz mint legrégibb s legrövidebb alakjában is, am. időszak, mely alatt azon égi test, melyet holdnak nevezünk, szokott változásain átmegyen, mi 29 nap, 12 óra, 44 3/60 percz alatt történik. Szélesb, vagyis polgári ért. a tizenkét részre osztott évnek egy része, s ezen felosztás szerént a februárt kivéve, mely rendes évben huszonnyolcz napból áll, a többi időszakok, vagyis hónapok egy vagy másfél nappal hosszabbak a csillagászatinál. A havak, vagyis hónapok régi nevei Boldogasszony hava, (január), Bőjt előhava, Bőjt máshava, Szent György hava, Pünköst hava, Szent Iván hava, Szent Jakab hava, Kisasszony hava, (noha Kisasszony napja septemberben van), Szent Mihály hava, Mindszent hava, (maga Mindszent napja novemberbe esik), Szent András hava, Karácson hava. Újabb divat szerént: télhó (január v. deréktél), télutó (v. utótél), tavaszelő (v. előtavasz); tavaszhó (v. deréktavasz stb.), tavaszutó, nyárelő, nyárhó, nyárutó, őszelő, őszhó, őszutó, télelő. Magyarországban legtöbb hó vagyon (km.), mert az egész év havakból áll. Sem hava, sem hete, s már is parancsol. (Km.). Átvitt ért. hava van, am. a hold bizonyos változása reá kóros benyomást tesz. Feljött a hava. V. ö. HÓBOLYGÓ.