, HIZELGŐ, (hi-sz-el-ěg-ő) mn. tt. hizelgő-t. Ál okokkal, édeskés beszéddel, szép szókkal ámító, hitető, mások kegyét kereső, betolakodó. Anyjának hizelgő gyermek. Nőknek hizelgő férfiak. Urának hizelgő szolga. Mondják az emberhez simuló némely állatokról is. Hizelgő eb, macska. Átv. ért. tetsző, ínyünkre levő, kedves. Ez reám nézve hizelgő válasz. Mint főnév jelent személyt, ki hizeleg. Hizelgőktől környékezett főurak. Hizelgőkre hallgatni. Hallgasson, ön hizelgő! V. ö. HÍZELĚG.