, (höl-gy) fn. tt. hölgy-et. Nagyobbféle menyétfaj, melynek barnás szőre télen megfehéredik, s farka hegye szurokfekete szinűvé lesz. (Mustela herminea).
Gyöke mindkettőnek: höl, valószinüen azonos a fehéret jelentő hol gyökkel, többek között némelyek véleménye szerént a holgyomál (= hölgy-mál) származékban is megvan. E szerént hölgy, mint nőt jelentő, nem egyéb, mint a köz divatu fehérszemély, fehérnép. Eléfordúl egy 1332-d. oklevélben: Helgkw = Hölgykő, mint helynév (Jerney. Nyelvkincsek), mely, mint természeti tárgy, alig jelenthetett mást, mint fejér kő.
Sínai nyelven hó am. pulchra facies; és feminae nomen honorificum. (Schott). Hangokban rokon a ,szelíd szóval is. Innen az ellentét a föntebbi versezetben is (Hölgy (1), alatt), a férfi és hölgy között. Hasonlóan mint menyétfajú állat is alkalmasint fehér szőrétől vette nevét.