, HIVES, (hi-ü-es v. hü-es) mn. tt. híves-t v. ~et, tb. ~ek. Gyöke hi v. hü, egy a hideg, hüdeg szó gyökével, s jelenti azon benyomást, melyet érzünk, midőn testünk oly tárgyakkal jön érintkezésbe, melyek a melegség kisebb fokával birnak, mint az érintett test. Innen hives am. kevessé hideg, fris, mely a fagyponton felül van ugyan, de az állati melegség foka alatt áll. Híves idő, reggel. Híves szellő. Híves ital. Máskép: hűs v. hüs. Használtatik főnév gyanánt is, s am. árnyék, hová a nap nem süt. Hívesre bujnak, mint a malaczok. A hívest keresi, mint a czigány. Tréfás ért. börtön, tömlöcz. Hívesre tették ő kigyelmét. Hívesben vagy hívesen ül. Máskép: hűs.