, v. HIÚÍT, (hi-ú-ít, alhangu ï-vel) áth. m. hivít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Régies. Szó szerént: üresít, üressé tesz. A Sajó-Szentpéteriek (1403-diki) végezésében áll: "Hogy ha penig valaki ez megmondott szeremi és somogyi borokat, avagy önnön italával, avagy valakit vele tisztelvén meghiúejt, avagy megbont, tehát egyébféle borval meg ne tölthesse, hanem ismeg azon félével." Ugyancsak régiesen, pl. Thelegdinél átv. ért. magát meghivítni, am. magát szerénynek mutatni, megalázni.