, HIZIK, (hi-oz-ik v. hí-z-ik, mély hangu ï-vel) k. m. híz-tam, ~tál, ~ott. Gyöke a magasságot, terjedést, tágulást jelentő ha ho, haj hej gyökökkel rokon hi. Értelmi rokonságban van a híg szóval is. Mondják általán az állatokról, midőn kövérednek, zsírosodnak, hájasodnak, s ennél fogva testi terjedelmök növekedik, tágúl, nagyobbodik, s minthogy a zsír kevesbé tömör a csontnál és húsnál, némileg meghigulnak, vagyis szivósságukat vesztik. Némely vélemény szerint az izom, izmos, izmosodik szókhoz rokonítható. Hasra, pofára hízni. Elül hátul hízik. Elhízik a jó élettől. Kihízott minden ruhájából. Ugyan meghízott a más kenyerén. Ki hol hízik, ott hízik (km.). Különösen mondjuk oly állatokról, melyek egyedül a végre tápláltatnak, hogy kövéredjenek. Már ólba vetették a disznókat, hogy hízzanak. Híznak a ludak, lesz zsír.