, (hivat-al-os) mn. tt. hivatalos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Hivatali kötelességből eredő, ahhoz tartozó, a szerént működő. Hivatalos levelet irni. Hivatalos intés. Hivatalos eljárás. 2) Hiteles, teljes hitelű. Hivatalos hírek, tudósítások. 3) Oly személyről mondjuk, kit bizonyos társaságba, pl. mulatságba, lakodalomba stb. vendégül meghínak. Vétetik főnévül is, ekkor tt. hivatalos-t, tb. ~ok. Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Biblia).