, (hiv-at-ás) fn. tt. hivatás t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Működés, tevékenység, midőn valaki hivatik, vagy más valakit hivat. 2) Belső hajlam vagy ösztön bizonyos életmódra; képesség, mely mintegy önként mutatkozik valamire, pl. tudományokra, müvészetre. Hivatását követni. Hivatása van a költészetre, zenére, történetirásra. Különösen, hittani ért. isteni akarat jelenkezése, mely az embert mintegy felhivja, hogy a lélek jó sugallatát kövesse, s az ajánlkozó égi malasztot hasznára fordítsa. (Vocatio divina). 3) Hivatal, s a vele járó kötelességek öszvege. Hivatását teljesíteni, annak megfelelni.