, HIZELĚG, (hi-sz-el-ěg) önh. és hangugrató. Jelen idő: hizelgěk, hizelěgsz v. hizelgesz, hizelěg v. hizelg, tb. hizelgünk, hizelěgtěk v. hizelgtěk, hizelěgnek v. hizelgenek, v. hizelgnek stb. Mult: hizelěgtem v. hizelgěttem, hizelěgtél v. hizelgěttél, hizelgětt. Htn. hizelěgni v. hizelgeni, v. hizelgni. Gyöke: hisz, melyből származtak az elavult hiszel és hiszeltet, azaz valakit álokokkal, szép szóval hitet, ámít. Az sz hangot rokon z-re változtatva lett hizeleg, azaz valaki körül ámító, sima, hamis beszédekkel forog, szépeket mond, hogy őt hitesse és czéljaira megnyerje. Szüléknek, felsőbbeknek, nőknek hizelegni. Átv. ért. tetszik, inyünkre van; kedvesen hangzik. Ezen nyilatkozat igen hizeleg nekem. A köz tisztelgés hizeleg hiuságának.