, (hi-v-ség, magas i-vel) fn. tt. hivség-ět, harm. szr. ~e. 1) Igéret, s fogadás megtartásában való lelkiesmeretesség. Házassági hivség. Vallásához hivséggel ragaszkodni. 2) Állandóság, melynél fogva bizonyos véleményben maradunk, határozatunkat ingadatlanul követjük. 3) Jobbágyi eskühöz, alattvalói kötelességekhez pontos ragaszkodás. Jobbágyi, szolgai, polgári hivség. Mondjuk állatokról is, különösen az ebekről, mennyiben uraikhoz ragaszkodnak, s azokat némileg védik. Máskép: hűség. 4) Régiesen: hit, hiedelem. "Az ki hívségét elveszti; azonkivül semmit el nem veszthet." Bölcsek jeles mondási. Toldy kiadása.