, (hi-ú-al-kod-ik) k. m. hivalkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Idejét üresen, dologtalanul hagyja eltelni, munka hiányával van, nem dolgozik, könnyen éli világát. Mit állatok itt hivalkodva (quid hic statis otiosi. Biblia). 2) Hiúskodik, magát kérkedve mutogatja. 3) Üres, sőt más nembeliekkel vétkes mulatozásban leli kedvét. Nejével más hivalkodík. (Vörösm.).