, (hi-t-vány-ság) fn. tt. hitványság-ot, harm. szr. ~a. E szóval illetjük azon tárgyakat, melyeket ócsárolni, alázni, kicsinyleni, keveselni szokás, s am. alávalóság, dibdábság, gyerekség, bolondság. Hitványság az egész, és szót sem érdemel. Kár ily hitványságon fennakadni. Minden hitványságra ne add ki pénzedet. Élő lényről is mondják: Te hitványság!
"Ha valakin hitvánság boszúságot teszen,
Mikor elszenvedi, dicséretet veszen,
És amaz annyival utálatosb leszen."
Pesti Gábor meséi.