, (hi-ú-úl) önh. m. hiúl-t. 1) Üressé leszen, fogyatkozik; ürűl. Hiúlnak a hordók, palaczkok, midőn fogy belőlök a bor. 2) Átv. ért. olyanná lesz, mint ki az emberek tetszését külső testi és öltözéki cziczomákban keresi, vagy ki a dicséretek által egészen elbizza magát, s minden tetteit külsőleg oda irányozza, hogy tetszést nyerjen. 3) l. HIÚSÚL. V. ö. HIÚ.