, HIVATAL, (hiv-at-al) fn. tt. hivatal-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Eredetileg am. hivás. "Ha kegyiglen én az ő templomát uronk Krisztus nevének hivatalával eltűrhetöm." Mindjárt alább: "S tennön magad az uronk Jézusnak nevét hiván." Debreczeni Legendáskönyv. 2) Azon állapot vagy életmód, életnem, melyre valaki mintegy hivatva van, különösen természeténél és hajlamánál fogva alkalmas; szokottabban: hivatás. 3) Kötelességek öszvege, melyekkel valamely előkelőbb személy más alantabb levőt bizonyos köz- vagy magánczélok elérésére megbiz, meghí, s melyek megtartására ez lekötelezi magát. Hivatalt ajánlani, elfogadni. Hivatalt viselni, teljesíteni. Hivatalában eljárni. Ez nem tartozik hivatalomhoz. Többféle hivatalt vállalni magára. Minden fiának más hivatala van: egyik a belső, másik a külső gazdálkodásra ügyel, a harmadik a szükséges levelezéseket és számvevőséget viszi. 4) Az ezen kötelességekkel járó rang és előnyök, haszonvételek. Nyilványos, országos, vármegyei, városi, urodalmi hivatal. "A megyei pálya nemzetünknél századok óta minden alkotmányos hivatal, s méltóság pitvara." Lonovics József érsek. Fényes, jövedelmes, középszerü, szegény hivatal. Világi, egyházi, hadi hivatal. Megürült, ujonnan állított hivatal. Hivatalt keresni, vadászni. Valakit hivatallal felruházni, megajándékozni, jutalmazni. Hivatalra kapni. Hivatalból kimaradni, kiesni. 5) Bizonyos köz czélnak elérésére együtt munkáló személyek testülete, valamint azon épület és terem, melyben kötelességeiket gyakorolni és végezni szokták. Harminczadi hivatal, postahivatal. Hivatalba járni. A szükséges irományokat a hivatalban tartani.