, HIVAT, (hiv-at) mivelt. m. hivat-tam, ~tál, ~ott, parancsló: hivass. 1) Valakit más által hí vagy idéz, eljövésre kér vagy sürget, vagy parancsol. Hivatni hajdu által a vádlottakat. Vendégeket hivatni a lakodalomra. Hivatott ön, mi tetszik? Miért hivattál? 2) Neveztet, czímeztet. Tekintetes úrnak, asszonynak hivatja magát. 3) Ugyan visszaható névmással am. eljövésre kéreti magát. Én nem hivatom magamat, a nélkül is elmegyek.