, HIVÁS, (hiv-ás) fn. tt. hívás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, illetőleg szólítás, mely által valakit hivunk. V. ö. HÍ. Hazahivás, elhivás, behivás, kihivás. A hivásra eljönni. Hivásra várni. Meghivás, midőn valakit bizonyos megkülönböztetésből, tiszteletből hivunk. Vendégek meghivása. A meghivást tisztelettel fogadni. Öszvetételei: egybehivás, elhivás, eléhivás, kihivás, visszahivás stb.