, HIV, (hi-ő, hi-ű, hi-v, magas hangu i-vel) mn. tt. hiv-et. Egy gyökről szakadt a hisz, hit szókkal. 1) Olyanról mondjuk, kiben v. miben bízni lehet, nem csaló, szavát tartó; hozzánk ragaszkodó, nem pártos, nem áruló. Hív barát, bajtárs. Hív polgárok, hazafiak. Hív feleség, férj. Hív tiszt. Hív szolga, cseléd. Hív eb. Közelítő ragu neveket vonz. Légy hozzám hív. Hazájához, királyához hív magyar. Máskép: hű, (mint szív szű, nyív nyű). 2) Mint főnév jelent személyt, ki valamely testület, társulat érdekeihez erősen ragaszkodik, azt el nem hagyja, annak javát előmozdítani iparkodik. Hazádnak rendületlenül légy híve o magyar. (Vörösm.). Különösen egyházi ért. a keresztény vallás követője; bizonyos egyházhoz, plebániához tartozó lélek. Keresztény hívek. Kedves híveim. Öszveírni a hívek számát. A pap iparkodjék megnyerni hiveinek bizodalmát. Imádkozzunk a megholt hivek lelkeiért.