, HIUSIT, (hi-ú-as-ít v. hi-ú-s-ít) áth. m. hiúsít-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Valamit üressé tesz, elfogyaszt, megsemmisít; leginkább átv. értelemben. Meghiusít. Valakinek reményét meghiusítani. 2) Reá szoktat valakit, hogy az emberek tetszését holmi külsőségekkel vadászsza, s azokban elbizakodjék, dicsekedjék. Tulságos cziczomázás, s dicséretek által elhiusítani a gyermekeket. V. ö. HIÚ.