, HITÜ, (hi-t-ü) mn. tt. hitű-t v. ~et, tb. ~k v. ~ek. Bizonyos hiten levő, valamely hitet követő. Keresztény hitű. Római hitű. Görög hitű. Óhitű. Igaz hitű. Új hitű. Semmi hitű. Idegen hitű. Félszeg hitű. Kicsin hitű, kiben kevés a bizodalom Isten iránt. "Erős hitűnek kell annak lenni, ki a mások meggyőződését tisztelni, a keresztény szeretettől áthatottnak, aki minden emberben saját testvérét látni, s mélyen vallásosnak, ki a vakbuzgalmat kárhoztatni, s a türelmet s a lelkiösmereti szabadságot ennek józan értelmében hirdetni akarja." Lonovics érsek.