, (hit-tanár) ösz. fn. 1) Személy, ki a hittanból oktatásokat ad, hittanitó. (Professor theologiae). 2) Ki a hittani szakokban, a szokott egyetemi szoros vizsgálatok vagy jeles hittani müvei által, elégséges jártasságát bebizonyította, s tanári koszorút nyert. (Theologiae doctor). Ujabban kezdett, s általán felkapott szokás szerént tanárnak a professort, a doctort pedig tudor-nak nevezik. V. ö. TANÁR, TUDOR.