, HIUSÁG, (hi-ú-ság) fn. tt. hiúság-ot, harm. szr. ~a. Eredetileg: üresség, fogyatkozás, haszontalanság. Régiesen heuságos v. hévságos. "Heuságos (vagy: hévságos) tinektök isteni világosságnak előtte felkelnötök. Góry-cod. Továbbá: hiábavalóság, dibdábság, balgatagság. Hiúságoknak hiúsága és mindenek hiúság. (Bölcs Salam.). Szokottabb értelme azon tulajdonsága valamely személynek, melynél fogva az emberek tetszését holmi külsőségekkel keresi. Hiuságból kifesteni az arczot, fodorítani a hajakat. Magát nyilvános helyeken hiuságból mutogatni. Nem kell a leánykákban a hiuságot fölébreszteni. Régente annyit is tett, mint: tunyaság, vagyis foglalkodási hiány, üresség, szokottabban: hivalkodás.