, (hi-t-el-ěs) mn. tt. hitelěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Bizonyos tulajdonságainál fogva hitelre méltó, igaznak tartható. Hiteles tudósítás; hiteles oklevél, melynek igaz eredete is bizonyos, tartalma is igaz. 2) Mondják a magyar törvényben azon kiváltságokkal felruházott néhai törvényes helyekről, melyekben a nagyobb érdekü, birtokjogot illető oklevelek, végrendeletek, ellenmondások, ovások, bevallások stb. őrizet végett letétettek, milyenek a káptalanok és némely monostorok levéltárai is valának. (Locus credibilis). 3) Hites személy által valódinak, igaznak, eredetinek tanusított, bizonyított. Hiteles párban, hiteles másolatban kiadott oklevél.