, (hit-bér) ösz. fn. A magyar törvény szerént bizonyos mennyiségü pénz, mely a törvényesen egybekelt nőnek a férj vagyonából szokott vagy törvény, vagy kötés szerént fizettetni. A törvényi hitbért már maga a törvény szabta meg (még régi időben, mely mennyiség ma igen csekély) minden törvényes nőnek ennek özvegysége vagy a férj csődbe jutása esetére; a kötési vagy írott hitbért szabad tetszés szerént a házasulók mindenike igérheti a másiknak. Ha a nő igéri a férfinak ez viszonhitbér. Különbözik ezektől a menyasszonyi v. jegy- vagy nászajándék, vagyis azon pénz vagy más vagyon, melyet a nő akár eljegyzés, akár menyekző alkalmával, akár férjétől, akár mástól valósággal kapott. Hozomány pedig mindazon ingó vagy ingatlan vagyon, amit a nő, mint sajátját férje házához viszen, melyben a nászajándék is benne foglaltathatik. Az osztrák polgári jog szerént nincs törvényi hitbér, hanem csak kötési vagy szerződési, mely Widerlage névvel neveztetik, mintegy a hozomány viszonzása vagy biztositásaul.