, (hi-t-ěs) mn. tt. hitěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Kinek hinni, kiben bízni lehet; biztos. Hites emberekre bízni ügyeit. 2) Hittel, vagyis esküvel lekötelezett. Hites jegyző, eskütt, ügyvéd. Hites társ, vagy öszvetéve: hitestárs, máskép: hitvestárs, azaz férj v. feleség, minthogy egymásnak hűséget esküttek. 3) Régies ért. vérrokonságba fogadott, s mintegy hit által öszvekapcsolt. Hites atya. Hites fiú. Hites atyafiak, (adoptivus).