, (hit-ábránd) ösz. fn. Lélekállapot, midőn homályos, zavaros érzetek, s magasra feszített képzelet az ész tiszta világát annyira meghomályosítja, hogy az ember vakon hódol a fölvett véleménynek, s minden más véleményt, mint tévedést, vizsgálat nélkül vet el magától.