, v. HISZEN v. HISZEM, indulatszó, mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, hiszszük. Hiszen hallotta ön is, mit mondottak. Hiszen itt maradnak. Hiszem már megmondottam.
"Várad! nagy kárt téssz mind ez országnak
Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak!
Csak zabot pállaszsz az nagy érczlónak:
Hiszem az Isted állítod (talán: alítod?) vaknak."
Panaszló ének. Tálya 1549. (Thaly K. gyüjt. Az érczlóban czélzás van Szent Lászlónak akkor fennállott érczlovag szobrára).
Néha neheztelést fejezünk ki általa, kivált midőn valaminek ismétlésére kedvünk ellen sürgettetünk. Ugyan ne rimánkodjál, hiszen már megmondottam, hogy nem bántlak. Néha czáfolatul használják. Miért nem fogadod el, hiszen elébb magad kérted. Van nagymondó és fenyegető értelme is, s ekkor de v. no szócskával tétetik öszve. Dehiszen v. öszvébbhuzva dejszen nincs oly legény a faluban, mint ő. Dejszen csak jőjön, majd adok én neki. No hiszen v. nohiszen, v. nojszen lesz az élet. Nojszen majd kapsz. Népnyelven h nélkül is isz, iszen.