, (hir-telen-kěd-et) fn. tt. hirtelenkědet-ět. Hirtelenkedés elvont értelemben. A Tatrosi codexben am. hirtelenség: "És nagy hirtelenkedettel (magno impetu) a csorda mene főmeredek, (azaz nyakra főre praecipitatus est) a tengerbe." Másutt am. dühös indulat, dühösség. "Mondják vala, hogy hirtelenkedetbe választatott," (in furorem versus est). A Bécsi codexben szintén: "Menjetek ki hirtelenkedettel." És: "Azért a király megharagvék és igen nagy hirtelenkedetbe gerjede."