, (hír-mondó) ösz. fn. 1) Ki valamely ujonnan történt dolgot elbeszél, s róla az illetőket tudósítja. Mind elvesztek a harczban, még csak hirmondó sem maradt. 2) Személy, követ, ki valami felől előleges tudósítást hoz. A hirmondóktól megtudni az ellenség terveit. 3) Átv. ért. mondják némely oktalan állatokról is, mennyiben bizonyos jövendőt jelentenek. Hirmondó fecske tavaszt énekel. (Km.). Hírmondó gólya, mely legelőször jelenik meg.