, (hir-név) ösz. fn. Nevezetesség, dicsőség, midőn valakit mindenfelé dicsérettel emlegetnek. Nagy hírnevet v. hirtnevet szerezni. Nagy hírben, névben lenni. Híreneve mindenüvé elhatott. "A hir s név és valódi dicsőség közt nagy a különbség." Lonovics József érsek.