, (hír-hěd-ik) k. m. hírhěd-tem, ~tél, ~ětt. Hirré megy, szájról szájra elterjed, híressé lesz, híresedik, híresül. Szabatosabban: nem jó értelemben kap hirre, nevezetre, s lesz ismeretessé. Elhirhedik, kihirhedik. V. ö. H betű. Noha a köz szokás e szigorú megkülönböztetést itt nem követi; úgy hogy Vörösmarty is Liszt Ferenczhez írt költeményében ezt így szólítja meg: "Hírhedt zenésze a világnak", (híres v. ,hírült helyett), s a Tatrosi codex is jó értelemben veszi: "És meghírhesznek vala mind ez igék." "És ő neve meghírhött vala." "És kihirhevék ő híre mend Síriában." Továbbá: "Elhírhövén kedég az ő jó híre neve", a carthausi névtelen Legendáiban. Máskép: hírhěszik. "És az te neved mind közönségös földön elhírhöszik." Góry-codex. Már ,hírheszt inkább rosz értelemben vétetik.