, (hir-telen) mn. tt. hirtelen-t, tb. ~ěk. Képzőjénél fogva annyit tenne, mint: minek vagy kinek hire nincs, homályban levő, nem nevezetes; de ezen értelemben a hiretlen divatozik. Szokott értelme: véletlen, váratlan, előre nem látott, nem sejtett, hamar, gyors, t. i. oly valami, minek elébb semmi nesze, semmi megelőző hire nem volt. Hirtelen halál, melyet a halál szokott jelenségei meg nem előztek. Hirtelen harag, mely csekélységekért, s legott fellobban. Hirtelen eltünés, eltávozás, melynek előkészületeiről mit sem hallottunk. Hirtelen eső, mely hosszabb készület, beborulás nélkül egyszerre hullni kezd. Hirtelen itélet, azaz előleges megfontolás nélküli. Hirtelen természetű ficzkó, am. szeles, kapkodó, hebehurgya. Némely dunántuli tájszólások szerént: hertelen. Határozóként am. hirtelen módon, hirtelenül. V. ö. ~TALAN, ~TELEN és ~ATLAN, ~ETLEN képzők.