, HIR, (hí-r?) fn. tt. hír-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Gyöke a hí ige, mennyiben nevezést, nyelven hordozást jelent, pl. e mondatokban: hogy hínak öcsém? minek is hiják? (mondják). Ily fogalomrokonság van a görög ϕημι és ϕημη, a latin nomino és nuncius (noncius, nomcius), s a német rufen és Ruf között. Egyébiránt hangokban is rokonnak látszik vele a német hőren és Ohr, latin auris, angol hear stb. Jelenti általán azon szót vagy beszédet, mely bizonyos tárgy felől szájról szájra terjed az emberek között. Hírt bocsátani ki; hírt terjeszteni; hírt hallani és tovább adni; híreket vadászni; mi hír van nálatok? nincs semmi hír? Hírre, vergődni. (Rosz) hírbe keveredni. Jó hír, rosz hír. A jó hírnek szeretik nyakát szegni v. szakasztani. A rosz hír szárnyon jár, (közmondatok). Kurucz világ régen vót, még a híre is meghót. Székely szólásmód. (Kriza J.). Különösen jelent tudósítást vagy tudomást. Hírt vinni v. hozni valakinek. Hírt adni a dologról vagy a dolgot hírül adni. Hirré adni. "Ezeket akarám hirré adni." (Szalay Ágoston 400 leveléből 1558. évből.) Hirré tenni. "Mindeneket hirré akarok tenni." (Ugyanott). Hírt mondani a történtekről. Hír nélkül távozni. Ez híremmel történt. Nem esett híremmé v. híremre, "Hogy ha penig történnék, hogy valaki idegen bort hozandana be, kit az ő pinczéjébe vetne váras híre nélkül." Alább: "Ha penig az város (így) híre nélkül efféle bort valaki itt kiáruland." Sajó-Szent péteriek végezése 1403-ból. Szorosb ért. valamely dolognak kitünőleg jó vagy rosz volta miatt nevezetessége, szóban forgó dicsérete vagy gyalázata. Nagy hírre szert tenni, emelkedni, kapni. Nagy a híre, mint a tatárjárásnak. (Km.). Se híre, se neve. Se híre, se hamva. Gaz tetteid híre elterjedt országszerte. Híremben ne gázolj. Rosz hírbe keveredni. Hírbe hozni valakit. Híre veszett v. vesztett, am. gyalázatos.