, (hi-tt) mn. tt. hitt-et. Kiben hinni, bízni lehet; biztos; belsőleg, lelkileg öszvekapcsolt. Hitt emberre bízni valamit. Szokottabban meg igekötővel használtatik. Meghitt szolga. Meghitt barát. Midőn el igekötővel tétetik öszve, am. elbizott. Soha ily elhitt embert nem láttam. Maga elhitt vitéz.