, (hit-követ) ösz. fn. Személy, ki valamely hitvallás tanait hirdeti. Különösen, ki a pogány vagy bálványimádó népek között terjeszti a kinyilatkoztatott keresztény hitet. Ily hitkövetek voltak Krisztus tanitványai a zsidók, és idegen népek között. (Apostolus). Szent István király, magyarok hitkövete.