, (hir-og-ál) áth. és gyakor. m. hirgál-t. Értelmére s eredetére rokon a hárogat igével, s am. valamit öszvetakarit, öszvesöpör, hárít. Kézzel öszvehirgálni az elszórt babot, lencsét. A nyomtatott gabonát garmadába hirgálni. Szemetet, szalmát elhirgálni. Ily értelemben használják a vágmellékiek, s alsó csalóköziek. Rokon vele: hidor is.