, fn. tt. himpellér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Dunán túl és némely más tájakon am. ügyetlen, haszontalan, roszul munkáló (mesterember), kontár; nyegle. Átvitt értelemben szellemi tárgyakra, vagyis ily tárgyakkal foglalkodókra is használják. A komplár szó módosulatának látszik. V. ö. HIMPELLÉRKEDIK.