, (hím-el-et) fn. tt. himletět, harm. szr. ~e. A Tatrosi codexben am. feloszlás, oszlat, (dispersio): "pogányoknak himletibe menendő," (in dispersionem gentium iturus est). A Bécsi codexben szintén: "Tegeten (= minap) kedeg megfordólának ő urokhoz isteněkhez, a himletből, melybe elhimlettek vala, egybegyüjtetének."