, (hat-ár-oz-atlan-ság) fn. tt. határozatlanság-ot; harm. szr. ~a. 1) Valamely tárgynak állapota, midőn bizonyos jelek által nincsen más nem- vagy osztálybeli tárgyaktól megkülönböztetve. 2) Lelki állapot, midőn valaki nincs eltökélve, midőn ide-oda ingadoz, véleményében haboz. V. ö. HATÁROZATLAN.