, (hang-egyen) ösz. fn. Több hangfokozatoknak és hangszerek zengéinek oly egyesülése, a egymáshoz való viszonya, mely szerént valamely egészet, a fülekre kellemesen ható folytonos hangzatokat képeznek; máskép: öszhangzat (Concentus, harmonia). Ellentéte: zűrhangzat (Disharmonie). V. ö. HANGZAT.