, (ho-od-ol-ó) mn. tt. hódoló-t. Jobbágyi, alattvalói innepélyes tiszteletet tevő. Továbbá urának ismerő, valló. Fejedelemnek hódoló országnagyok, tartományok. Földesúrnak hódoló jobbágyok. Legalázatosabb hódoló szolgája. Átv. ért. engedő, valamire reá álló. Atyai akaratnak hódoló fiú. V. ö. HÓDULÓ.