, (hát-tér) ösz. fn. Színpadokon a látkörnek legtávolabb eső része; különösen festészetben a látkör legtávolabbi részét, például hegyeket ábrázoló rajzolat; ellentéte: előtér. Az életben: háttérbe szorítani valakit, am. eszközleni, hogy észre alig vagy épen ne vétessék, hatáskörétől megfosztani.