, HÁRITHATLAN, (ho-ar-ít-hat-lan) mn. tt. hárithatlan-t, tb. ~ok. Mit hárítani, elhárítani nem lehet. Különösen átv. ért. távolíthatlan, legyőzhetlen, szükséges akadály gyanánt álló. Elhárithatlan baj, inség, akadályok. Elháríthatlan veszély fenyeget bennünket. Határozókép am. el nem hárithatólag.