v. HINÁR v. HÉNÁR, fn. tt. hinár-t tb. ~ok v. ~ak, harm. szr. ~a v. ~ja. Eredetileg talán inár (in-ár, mintegy inogó), h előtétellel, mint himbál inbál, himpók inpók. Mocsároz vizekben tenyésző növénynem, melynek némely fajai hosszu vékony szálakkal lebegnek, inognak a víz szinén. Minthogy a hinár mély iszapok fölött tenyészik leginkább, innét átv. ért. jelent oly bajt, melyből nehéz kivergődni. Bele esett a hinárba. Kihúzták őt a hinárból. Egy 1559-diki levélben: hénár; "az hénár elburulja, (azaz borítja), míg az többi oda futnak, addigla megholt az vízben." (Szalay Á. 400 levele). Szorosabb ért. növényosztály, melynek termékenyitő jegyei ismeretlenek, s melynek gyökere, törzse és levele egy darabnak látszanak. (Algae).