, (himpellér-kěd-ik) k. m. himpellérkěd-tem, ~tél, ~ětt. Himpellér módjára gyakorol valamit, ügyetlenkedik, kontárkodik, nyeglélkedik. Egy régi énekben: komplárkodik.
"Szent László fejét ti imádjátok,
Szépen ezüstben befoglaltátok;
Olaj az teste; mind azt mondjátok,
Ezzel a nép közt ti komplárkodtok."
Panaszló ének. Tálya 1549. (Thaly Kálmán gyüjteményében. Igen érdekes régiség).