, (hor-og-as) mn. tt. horgas-t v. ~at, tb. ~ak. Horog gyanánt meghajlott, görbe. Horgas faág. Horgas szeg. Horgas bottal lehúzni a faágakat. Horgas ujjak, körmök. Horgas lábak. Horgas lábu. Horgas orr. Horgas bicska. Horgas síp. Horgas tőr, kard. Horgas fogak. Horgas (hegyen tekergős) utak. Horgasborgas. Hóri horgas. A beszédnek egyenese jó, a mankónak horgasa. (Km.). V. ö. HORGOS.