, (him-el-ő) fn. tt. himlő-t. Ragadós, és különösen gyermekeket meglepő nyavalya, melyben kis kelevények födik be a bőrt, s ezek eltünte után apró foltocskák maradnak fen rajta. Vörös himlő. Bárány himlő, tehénhimlő. Himlőt beoltani. Nevét azon tarka foltoktól, pettyektől vette, melyek a bőrön támadnak általa. A közönséges himlőt máskép csécs-nek is nevezik. V. ö. HÍM.