, HIHETLEN, (hi-het-[et]len) mn. tt. hihetetlen-t, tb. ~ěk. 1) Mit hinni nem lehet, mi semmi valószinüségen nem alapszik. Átv. ért. különössége, váratlansága miatt meglepő; rendkívüli, pl. hihetetlen gyorsaság, erő; hihetetlen esemény. 2) Ki nem hisz, ki mindenen kétkedik, semminek hitelt nem ád; szokottabban: hitetlen. Határozó gyanánt am. hihetetlenül.